1. photo post

első életjelünk

nem volt wifi a bérelt ideiglenes lakásban, így a család csontig rágta a körmeit, mire kiderült, hogy megvagyunk, jól vagyunk.
íme a kis beszámolóm nekik, és nektek:

sziasztok!!!
megvagyunk, jól vagyunk!!!!!!! sok kis nehezítés volt, ami miatt elmaradt az érkezés utáni beszámoló azonnal. elsőre milo  hosszú útra felszállva mosolyogva közölte, hogy leszállni.....és ezt úgy 327szer elmondta, egyre kevésbé mosolyogva..... mindketten iszonyat hullák voltunk. végülis terv szerint eredeti otthoni idő szerint hajnal 2kor szálltunk le. ez meg is volt rendesen, ketten bírtuk végig alvás nélkül, simi, és én :) 2re azt hittem meghalok, a szemeim alig bírtak nyitva maradni, de végre leszálltunk. majd egy órát ültünk az álló gépen, mert nem tudott beparkolni... na, ekkor már tényleg rosszul voltam. aztán végre kiszálltunk, mindenki rohan, lökdös, nekünk meg 3 hulla gyerek, és 5 kézi csomag, plusz a válltáskám. aztán kííígyózó hatalmas sorok, mindkettő, az us útleveleseknek, és a visa-soknak is. majd az usa útlevelesek soránál kikapott minket a fickó a gyerekekkel, hogy a quick line-ba menjünk, gondoltam, szuper, bár a marci előtt meg vagy 200 emberes sor...szóval tökmindegy. aztán végül szóltam, hogy apjuk amott, és segítettek, mondták hogy jöjjön azonnal előre....a szemlélők nagyon szerettek minket :Daztán előadta a visa ember, hogy marcit most hosszan vizsgálja, és beviszi a külön szobába is. nagyon örültem..és izgultam. majd 3 fél alvó gyerekkel, egy a hátamon, 4 kézi csomaggal elbumliztunk a bőrönd leszedős szigethez, abból is vagy 4 volt, dani félálomban felismerte a mi bőröndünket az egyik soron, így hamar meglett mind. majd egy jól látható helyre instruáltam a fiúkat, és leültettem őket a földre, és figyeltem, hogy vajon honnan, és mikor kerül elő a marci. idegtépő percek voltak. majd megláttam, és kiabáltam neki a várótermen át, és együtt volt újra a csapat.kifelé minden jó volt. kilépve rettentő fülledt hőség volt, és rohanás.hosszas várakozás után megjött az előre rendelt shuttle buszunk, bepakol, indul. fél óra út. majd meglett a ház, ami előtt hálistennek itt volt a Farkas, az itteni magyar vj barát. segített felcipekedni. kulcsot a postaládából kellett kiműteni, de minden rendben volt. szuper kicsi a lakás, de megfelel a célnak, jégverem fogadott minket, légkondi ment ezerrel. majd a wifit gyorsan megpróbáltuk, hogy jelt adhassunk, de nem lehetett belépni.... így ájultan elaludtunk.reggel milo kb 4kor, majd 5kor, majd 6kor, majd 7kor ébredt. kért innyát, és csokit. majrci este még leszaladt, és 3 snickerst meg egy nagy narancslevet vett. azt eszegette álmában.majd 7körül ébredtek a nagyok, és én is. mosakodás, aztán 8-9körül indultunk le.bankot intéztünk, reggelit, majd séta. marcinak 3kor mennie kellett egy leendő munka megbeszélésére. így mi a játszón maradtunk, ahol minden gyerek megtalálta a nekivalót: simi beállt kosarazni a hely gyerekekkel, dani mászókázott, milo aludt a hátamon még.aztán még elmentünk vásárolni kellett pár dolgot, fogkrém, fogkefe, reggelire cereal, tej, kávé, ilyemsit.majd hazaestünk kérésemre. azóta sikerült végre a wifi, és kicsit leülhettem. asszem ma már nincs erőm újra játszóra menni, most van 5-6 körül itt, otthon 23:30.majd beszámolunk a továbbiakról amint megtörténtek :)
puszi mindenkinek!!!!sajnáljuk hogy izgultatok!emsdm